Fehérlófia

Főzök neked levest
Ha ennél
Hasítok fát, begyújtok

Fazekam sötét fenekén
Csillagok ragyognak
Míg főzök
Fakanalammal táncol
az északi szél

Elhagyott kedves dala csillagos ég alatt

(kitalált történet)

Látom, ahogy megvonod a vállad
mint mikor a szélben hajlanak a fák

Hát nem nézel most már felém

Félig felvont szemöldököd vonala
karcsú híd
mely az ismeretlenbe ível
forgalmas út vezet rajta
tapossák színes tömegek
melyekbe nem tartozom

itt leszek

Várlak
Mint a tölgyek a tavaszt
Tudom hogy egyszer megérkezel
Csendben merengve nézem a völgyet
Tudod hogy én itt leszek
Sziklák repedésén vízcsepp csorog
megtörnek tavalyi szőlőindák
Lehet meg sem ismersz már
mikor megérkezel
szél fog fújni a lelkemben
tekintetem tó tükre lesz
kócos faágak közé fonódik hajam
cinkék és feketerigók dúdolnak majd benne
a karom öreganyókák görcsös botjává lesz
támaszkodnak majd rá vasárnaponként
templomba menet
Nem ölelek már senkit sem szorosan
egykedvűen fogadlak magamhoz
mint a hegyek
Moha és árvalányhaj vár majd ölemben
ha jönnél
Moha és árvalányhaj sarjad
ha nem jössz is

Én itt leszek

amit nem mondok el

(írtam én és Zoli segített) 

most már nem beszélek veled
képeslapot, levelet se küldök
nem viszik át a szavak
amit mondanék
leírni sem lehet

Ismerni akarsz?

gyere közelebb
nézd, tüzek villannak a szememben
orrom tövében feszültség remeg

vadcsapáson ügető
magányos farkas lettem
árny rejteget, ág hajlik előlem

bátyámnak karácsonyra

- nem tudom eldönteni, hogy néz ki jobban. Képen, vagy egyben szövegben:

gondolatban néha megszorítom a kezed
téged bátorítlak vagy magamat...?
meg mosolygok is rád
elmondok fél pillantással történeteket
vagy csak nézem a petrov tornyát az ablakból
és elképzelem nálad a sirályokat
és megköszönöm, hogy vagy
ölelést küldök
deres bundájú macska
cirógatásába csomagolva
mézeskalácsillattal átkötve
az angyalok talán elvszik hozzád
tudják, hogy jók voltunk egész évben
rosszak nem lehettünk
mert csak amit tudtunk, azt tettük
emberek módjára
megbotolva, újrafölállva.

varázslat hóval

hegyek, köd, fenyők,
talán hó is
meg szél
az a buta érzés,
hogy csak mi ketten vagyunk igazán

és te is itthagysz,
mert persze,
mindent mindent
jobban tudsz nálamnál
én meg csak azt tudom
nézem a havat
ez ilyen varázslat
ettől majd nem sírok
vagy csak azt hiszem,
hó pottyan az arcomra

túl pici vagyok
ahhoz is, hogy féljek
inkább csak bosszantana
ha már megint
nem sikerülne
hogy rám figyelj

elhűlt orbáncfű tea

.... hiányoztál ---
ahogy egy kéz, vagy egy láb tud hiányozni

és tudtam, hogy te is gondolsz rám ---
ahogy a nőkre szoktak gondolni

..... hangdallam, tekintetfürdő, életringás....

és tudtam, hogy túlélem
ha hiányod sántává, vagy félkezűvé tesz

de azt is tudtam, hogy meghalok
ha asszonnyá kell lennem melletted