Mint a tölgyek a tavaszt
Tudom, hogy egyszer megérkezel
Csendben merengve nézem a völgyet
Tudod, hogy én itt leszek
Sziklák repedésén vízcsepp csorog
megtörnek tavalyi szőlőindák
Lehet, meg sem ismersz már
mikor megérkezel
szél fog fújni a lelkemben
tekintetem tó tükre lesz
kócos faágak közé fonódik hajam
cinkék és feketerigók dúdolnak majd benne
a karom öreganyókák görcsös botjává lesz
támaszkodnak majd rá vasárnaponként
templomba menet
Nem ölelek már senkit sem szorosan
egykedvűen fogadlak magamhoz
mint a hegyek
Moha és árvalányhaj vár majd ölemben
ha jönnél
Moha és árvalányhaj sarjad
ha nem jössz is
Én itt leszek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése