hegyek, köd, fenyők,
talán hó is
meg szél
az a buta érzés,
hogy csak mi ketten vagyunk igazán
és te is itthagysz,
mert persze,
mindent mindent
jobban tudsz nálamnál
én meg csak azt tudom
nézem a havat
ez ilyen varázslat
ettől majd nem sírok
vagy csak azt hiszem,
hó pottyan az arcomra
túl pici vagyok
ahhoz is, hogy féljek
inkább csak bosszantana
ha már megint
nem sikerülne
hogy rám figyelj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése