Fehérlófia

Főzök neked levest
Ha ennél
Hasítok fát, begyújtok

Fazekam sötét fenekén
Csillagok ragyognak
Míg főzök
Fakanalammal táncol
az északi szél



Nézd,
Ahány aranykarikát
Számolsz meg peremén,
Annyi évet élsz még
Csak egyél

Én beleaprítom
A sziklákat a hegyről
Hogy erős légy

Hozok répát a kertből
zöldjét, kakukkfüvet, csalánt
belefőzöm a villámok erejét
Hogy nagyra nőjjél

Tó tükre fodrozódik
Tányérodon
Míg eszel,
Meglátod benne
Az embert, aki leszel

Pattog a tűz
Forr a leves
Levetem a bőrömet
S megfőzöm
Neked

Egyél, csak egyél
ez a leves ma minden ételem

Benne az örvények ereje
s a szél, mikor a fákat tépi
rigók dala és szarvasok futása
a karsztvíz türelme
ahogy a sziklákat mossa
s a sarkcsillag biztonsága
ahogy a lábát az égen megveti...

Egyél, csak egyél
ez a leves az egész életem

Kimehetsz most már a zimankóba
Ha dértől szürkék a kopasz hegyek
A medvéket, farkasokat, a szembejövőket
Köszöntsd illendően
nevemben

Tedd be az ajtót magad után
húzd a fejedbe a kucsmám

mehetsz.