Az idő

*

8 darab hófehér

tökéletesen szép gyertya

mindegyik egyenként 6 órát ég 

ha egyszerre gyújtom meg mind a 8at

48 óra ég el negyed nap alatt!

így szeretnék élni

Tudod te is
hogy nem voltál soha olyan szép
Ofélia
mint abban a pár utolsó pillanatban
mikor elengedtél végre mindent
a faágat is amelybe kapaszkodtál
hullott, hullott a vadvirág
szoknyád ráncaiból a patakvízbe
hullott az ánis meg galambvirág
hullott a ruta
mosolyogtál és elengedtél mindent
eláztak a patakvízben a kérdések
szétmállottak mint kenyérdarabok
a szokások és a "nem szabad"-ok
fölették őket az ebihalak
a többivel elúsztak az apró pisztrángok
könnyű voltál, szinte már semmi
szemed magába zárta az eget
úsztál vagy repültél

mindegy
és szabad volt végre mind a két kezed

tükör előtt

Felöltöm a cipőmet
kesztyűt húzok

Most már nem leszek más
mint aki vagyok

Diófa kérgén a repedés
pitypang libbenő bóbitája

Kutak mélyéről jöjjön
amit mondok

Gyúljanak csillagok
hogyha hallgatok

itt leszek

Várlak
Mint a tölgyek a tavaszt
Tudom hogy egyszer megérkezel
Csendben merengve nézem a völgyet
Tudod hogy én itt leszek
Sziklák repedésén vízcsepp csorog
megtörnek tavalyi szőlőindák
Lehet meg sem ismersz már
mikor megérkezel
szél fog fújni a lelkemben
tekintetem tó tükre lesz
kócos faágak közé fonódik hajam
cinkék és feketerigók dúdolnak majd benne
a karom öreganyókák görcsös botjává lesz
támaszkodnak majd rá vasárnaponként
templomba menet
Nem ölelek már senkit sem szorosan
egykedvűen fogadlak magamhoz
mint a hegyek
Moha és árvalányhaj vár majd ölemben
ha jönnél
Moha és árvalányhaj sarjad
ha nem jössz is

Én itt leszek

Csendes délutáni magánpánik

vannak azok a kismacskák

akik beleesnek ivás közben a tejbe....

éppen így borítom magamra a világot.

őrület....

házak

először elmosott mindent az eső
hogy tisztába jöhessenek
szabadon, elvárások nélkül
és házak kellettek
hogy megérkezhessenek
leüljenek és kibontsák
az út porából meséiket
színeket vettek tenyérbe
vakmerő játékossággal
lett a mondat őszinte
sült krumpli és gumicsizma kellett
ölelések a léleknek
cickafark, hogy tea és koszorú legyen
melegvíz,
az egyszerű örömök királynője
ugróiskola kellett az álmoknak
fák reflektorfényben
és zene, hogy tánc lehessen
szárnyak nélkül a holdra repülni
félkezű pierott a fa illatát hozta
reggeli könnyeket egy csengettyű-lányka
látni a köveket, mint egy mesét
fészket rakni egy buszmegállóban....
füstölőillat kellett, éneklés hajnalig
sok-sok mosoly kellett,
hogy végre elhiggyük
ilyen is lehetne a valóság.....

a verebek lesznek rá tanúink

szplínes napljóbejegyzés

mennél már, de a lábad nem mozdul
addigis legalább körbetáncolják
prüszkölő szeretni valóságok

térdedre vérrel számolja föl
édessége árát a cseresznyefa

tennél el rózsaillatot télire
vagy legalább holnapra,
hogyha kibírná

gereblyehólyag az ujjadon
erre mindig későn figyelsz oda

szent Iván máglyák nélkül
osont el a kertek alatt
de érik a borsó és az újhagyma

felöltöd az álmok menyasszonyi ruháját
hogy egybe kelj benne valami újabb holnappal

hát így múlik el egy következő nap
és közben megint
féllábbal máshol vagy.