Holnapig

*

burkolózz narancsba
burkolózz mély kékbe

az éj eljön
és sötét tenyerén oda röpít
ahova nem szeretnél menni

gondold meg hát, hova kívánkozol...

maholnap

ma kalácssütésnek hívták a megtisztulást
liszt hűvös érintésének, tojáshéjnak
a békés élet ünnepe volt minden mozdulat
önként választott terhek virágzó tudata....
ma kicsiségekből építek katedrálist
festek szimfóniát mosolyokból
ebéd illatából, kiskutya öröméből....

holnap talán leomlik a mai építmény,
vagy új tornyok születnek, kitudja....

megöregedtem

ma száz évet éltem veletek....
most eső van,
és csak nézem,
ahogy a földből
a fénygombák kinőnek....

olyan üresség van most
a vállaim között,
talán még egy utolsó
ölelés kellene....

hullanak rám a cseppek,
és én
mint a héja nélküli kagyló,
már meg sem remegek....

hullanak szavaitok,
hullanak a pillantások,
kagylóhéj nélkül az elevenbe....

de mindent,
mindent csak így lehet....
azt a száz évet ma.... veletek....


(2012.4.16.)