bátyámnak karácsonyra

- nem tudom eldönteni, hogy néz ki jobban. Képen, vagy egyben szövegben:

gondolatban néha megszorítom a kezed
téged bátorítlak vagy magamat...?
meg mosolygok is rád
elmondok fél pillantással történeteket
vagy csak nézem a petrov tornyát az ablakból
és elképzelem nálad a sirályokat
és megköszönöm, hogy vagy
ölelést küldök
deres bundájú macska
cirógatásába csomagolva
mézeskalácsillattal átkötve
az angyalok talán elvszik hozzád
tudják, hogy jók voltunk egész évben
rosszak nem lehettünk
mert csak amit tudtunk, azt tettük
emberek módjára
megbotolva, újrafölállva.

elhűlt orbáncfű tea

.... hiányoztál ---
ahogy egy kéz, vagy egy láb tud hiányozni

és tudtam, hogy te is gondolsz rám ---
ahogy a nőkre szoktak gondolni

..... hangdallam, tekintetfürdő, életringás....

és tudtam, hogy túlélem
ha hiányod sántává, vagy félkezűvé tesz

de azt is tudtam, hogy meghalok
ha asszonnyá kell lennem melletted

házak

először elmosott mindent az eső
hogy tisztába jöhessenek
szabadon, elvárások nélkül
és házak kellettek
hogy megérkezhessenek
leüljenek és kibontsák
az út porából meséiket
színeket vettek tenyérbe
vakmerő játékossággal
lett a mondat őszinte
sült krumpli és gumicsizma kellett
ölelések a léleknek
cickafark, hogy tea és koszorú legyen
melegvíz,
az egyszerű örömök királynője
ugróiskola kellett az álmoknak
fák reflektorfényben
és zene, hogy tánc lehessen
szárnyak nélkül a holdra repülni
félkezű pierott a fa illatát hozta
reggeli könnyeket egy csengettyű-lányka
látni a köveket, mint egy mesét
fészket rakni egy buszmegállóban....
füstölőillat kellett, éneklés hajnalig
sok-sok mosoly kellett,
hogy végre elhiggyük
ilyen is lehetne a valóság.....

a verebek lesznek rá tanúink