mennél már, de a lábad nem mozdul
addigis legalább körbetáncolják
prüszkölő szeretni valóságok
térdedre vérrel számolja föl
édessége árát a cseresznyefa
tennél el rózsaillatot télire
vagy legalább holnapra,
hogyha kibírná
gereblyehólyag az ujjadon
erre mindig későn figyelsz oda
szent Iván máglyák nélkül
osont el a kertek alatt
de érik a borsó és az újhagyma
felöltöd az álmok menyasszonyi ruháját
hogy egybe kelj benne valami újabb holnappal
hát így múlik el egy következő nap
és közben megint
féllábbal máshol vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése