hogy tisztába jöhessenek
szabadon, elvárások nélkül
és házak kellettek
hogy megérkezhessenek
leüljenek és kibontsák
az út porából meséiket
színeket vettek tenyérbe
vakmerő játékossággal
lett a mondat őszinte
sült krumpli és gumicsizma kellett
ölelések a léleknek
cickafark, hogy tea és koszorú legyen
melegvíz,
az egyszerű örömök királynője
ugróiskola kellett az álmoknak
fák reflektorfényben
és zene, hogy tánc lehessen
szárnyak nélkül a holdra repülni
félkezű pierott a fa illatát hozta
reggeli könnyeket egy csengettyű-lányka
látni a köveket, mint egy mesét
fészket rakni egy buszmegállóban....
füstölőillat kellett, éneklés hajnalig
sok-sok mosoly kellett,
hogy végre elhiggyük
ilyen is lehetne a valóság.....
a verebek lesznek rá tanúink
én még mindig forgok a réten, körbe körbe és fölöttem a csillagok a körbefutó reflektorfényben beköszönnek a fenyőfák, és tudom, ott oldalt a koszorúnak való virágok.
VálaszTörlésjaj még mindig forgok körbe-körbe, és velem mind az emberek, akik mosolyogtak ma, akik a szemembe néztek, akik ecsetet vettek a kezükbe, akik meséltek.
Forgok, és tudom, vége lesz ennek is, a fű is kiegyenesedik, a hajnali zimankó önmagába harap, egyedül kémleli majd a tűzoltó, a nap a daru tornyán hogyan halad....