megöregedtem

ma száz évet éltem veletek....
most eső van,
és csak nézem,
ahogy a földből
a fénygombák kinőnek....

olyan üresség van most
a vállaim között,
talán még egy utolsó
ölelés kellene....

hullanak rám a cseppek,
és én
mint a héja nélküli kagyló,
már meg sem remegek....

hullanak szavaitok,
hullanak a pillantások,
kagylóhéj nélkül az elevenbe....

de mindent,
mindent csak így lehet....
azt a száz évet ma.... veletek....


(2012.4.16.)