Holnapig

*

burkolózz narancsba
burkolózz mély kékbe

az éj eljön
és sötét tenyerén oda röpít
ahova nem szeretnél menni

gondold meg hát, hova kívánkozol...



**

estére elfogynak a mosolyok
menni kéne
bele az éjszakába
sötét
és narancsfény között
lét
és nem lét között...

szívvel meregeteni ki a várakozás fájdalmát
mint hajófenékből a beszökő vizet...



***

szavaim lépések a sötét járdán
hallgatásom fekete ég

testemet utcák erezete élteti
fájónarancs lámpafénnyel

az idő közeledő és távozó arcokon utazik
3-4-6-7-8- percek, negyedórák

minden nap van egy pillanat
ahhoz hasonló,
mikor gyerekkoromban leszálltam a hintáról

egy pillanat ég és föld között

amikor a talpam érzi
létezésemet

sötét négyzeteken járok

szavaim csattognak az esti kövön



****

húsos nyelv a város körülöttem
szájpadlásán csillagok ragyognak
én olvadó praliné vagyok
édesen oszladozom a sötétben...



*****

hinta-palinta
körbe körbe
táncol az ég és a csillagok
varázsdoboz az éjszaka
ha fölnyitod, megláthatod

tükörbe néz a hold
- a szemedbe,
mások fényét tükrözzük mi mind

hinta-palinta
körbe, tükörbe
tükörbe, szemedbe, kezedbe


kár, hogy egyszer minden hintakötél elszakad...



******

házfalon felfutó utcalámpafény
szekrény tetején egymásba boruló székek
hajszálakra csimpaszkodó kozmikus porcicák
parkettaperspektíva...

már majdnem korán van
de a küszöbön még nem a holnap
csak egy félig üres
sárgabögre-görbebögre…



10.06.2013