Minden cicoma nélkül

(Írtam én és Zoli segített)

Sáros cipővel állsz lelkem közepén

azt csinálsz itt, amit akarsz

poharak fenekén tealevelek 

beengedtelek

háborúba hívsz

önmagam ellen

csendesen nézed

hogy folyik a vérem

vájtrassönt, borsot

zöld teát hoztál

maró kérdéseket

tiszta tükör tálcán

értelek

mintha mindig hallgattalak volna

neked most is jobban igazad van

elveszítem a szavakat ha rám nézel

kezedbe adom

magam...

Én rést ütök neked

saját hallgatásomon

ösvényt tiprok 

félelmeim csalánosába

megszülöm magamat 

és felnevelem

hogy árnyékom helyett

engem ölelj

még ne menj el!

megtalálom a kulcsot 

az elefántcsonttoronyhoz,

melybe magam zártam 

magam...

...bizisten...

Ha elmész is, 

lassan kinyílik szemem

lepke, jégmadár, főnix leszek

poharak fenekén tealevelek 

újra és újra beengednélek...