önként
a gondolat bizalmas fülbe-suttogások helyett
ripacsul széthúzza köpönyegét
kívülről beszéd, kacagás szűrődik be
csendben ülök az ágyon
körülvesz a gyertya finom fénye
néha csak nézek
ugye, ez az élet?
- emberek,
hogyan csináljátok?!
és nem is ez az egyetlen kérdés
vagy lehet
mégis
ám ezer arca van
s forgó
kavargó felhejéből
mindig más ábrázattal tekint rám
vagy
hát
ez sem biztos
és a Körhinta elindul
kapaszkodj, jámbor lélek!
semmi sem igazi
ne keresd
ne fejtegesd
ne feszegesd értelmét,
csak nézd a táncoló üveg-mesét
keresd az utat
mely körbe forog
fogd meg a feléd nyújtott kezet
támassz fényt
álmodj, csipkerózsika
álmodj tavaszt és békét nekünk!
2011- ből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése